Munkamánia

Nem új jelenség, szokták is hangoztatni a témával foglalkozó cikkek, hogy Flaubert már az 1800-as évek közepén írt róla. (Mintha mindenki tudná ki volt Flaubert! Nem? Megsúgjuk: francia lélektani regényíró.)

Mindenesetre majdnem kétszáz éve időről időre felkapott ügy, de mindig változik, hogy milyen a megítélése.

Minket főleg az aggaszt, hogy nem ritkán találkozunk a kifejezéssel pozitív szövegkörnyezetben, akár egy álláshirdetésbe szőve, mint alapelvárás a 21. század pörgős, dinamikus, csapatjátékos, mégis önálló, kreatív, innovatív, de azért monotóniát is tűrő és pontosan-precízen adminisztráló, multitaskingoló, stb., stb. csodamunkavállalójával szemben.

Ezért szeretnénk tisztázni, hogy valójában mi is az a munkamánia és mi vele a baj?

Definíció szerint:

A munkamánia egy olyan kóros függőségi állapot, melyben a munka drogként funkcionál. A kényszeres viselkedésminták ismétlése kikerül az egyén kontrollja alól, a megszüntetésre tett kísérletek kudarcot vallanak. Ezáltal beszűkülés következik be, minden további életterület háttérbe szorul.

Tipikus tünetei:

·     nem élvezi a feladatait, nem tud örülni a sikereinek, folyamatos rossz érzésekkel küzd (pl. nyughatatlanság,     türelmetlenség, indulatkitörések, fásultság, unalom), mégis szüntelenül hajszolja az eredményeket
·      nincs vagy nagyon kevés a szabadideje és akkor sem képes felszabadulni, mással foglalkozni
·      ha úgy érzi, hogy akadályoztatva van a munkavégzésben, agresszívvé válik
·    egyre több feladatot vállal, de egyre kevésbé hatékony (majd a kudarcokat úgy próbálja kompenzálni, hogy tovább terheli magát, míg idővel teljesen szétesik)
·      nem bízik a munkatársai teljesítményében, mindent egymaga próbál megoldani
·      rendszeresen túlórázik, otthonról is dolgozik, munkaideje tartósan meghaladja a napi 12 órát
·      mindent alárendel a munkának ( pl. családi és baráti kapcsolatokat, saját egészségét)
·      egyre irreálisabb célkitűzéseket próbál megvalósítani
·     súlyos esetben szomatikus tünetek is megjelenhetnek: álmatlanság, szédülés, fejfájás, emésztési problémák, légszomj, mellkasi fájdalom

Ha a fentiek közül 3 vagy több pont rád is jellemző, érdemes megtorpannod egy pillanatra és eltűnődni azon, hogy minden oké-e?!

Talán nincs (még) nagy baj, akkor sem, ha baj van.

A lényeg, hogy KÉRJ SEGÍTSÉGET!

Első körben lehet, hogy az is megoldás, ha a környezetünk felé nyitunk, visszajelzéseket kérünk és kifejezzük, hogy támogatásra van szükségünk.

Amennyiben azonban úgy érezzük, hogy a probléma már teljesen eluralta az életünket, érdemes szakemberhez fordulni. „Ízlés szerint” mehetünk coach-hoz, pszichológushoz, egyéni tanácsadásra, vagy csoportba, felkereshetjük a Workaholics Anonymust, számtalan lehetőségünk van, éljünk vele!

(Gina)