LinkedIn – lépésről lépésre

A komfortzónán kívül keresd a megoldást 

Azt gondolom Rita esete minden idősebb álláskereső számára példaértékű, hiszen a munkáltatókról kialakult - az idősebb álláskeresők mellőzését sugalló – képet azzal árnyalja, hogy ők is lehetnek esélyesek, amennyiben hajlandóak a komfortzónájukból kilépve eleget tenni a kihívásoknak.

Ha ugyanazt teszed, ugyanazt kapod – tartja a mondás, amelyről Rita egy idősebb (50 +) magasan kvalifikált ügyfelem (villamos üzemmérnök, logisztikai menedzser) jut eszembe. Erre a korosztályra jellemző, hogyha elköteleződik egy munkahelyen, lojális marad a munkáltatóhoz és nem vált munkahelyet, ha kicsit jobb ajánlattal találkozik.

Rita több mint 10 évig dolgozott egy nagy raktár vezetőjeként. Éveken át sok férfit irányított (hiszen a raktári beosztottak zöme férfi), felelősségteljes munkája során megszerezte a szükséges vezetői készségeket, kompetenciákat, megszokta, hogy döntéseket hoz, kézben tartja az eseményeket. Egy napon azonban váratlanul elvesztette a munkahelyét.

Mivel nem volt költekező típus megtakarításaiból továbbra is a korábbihoz hasonló színvonalon élt és nem tagadta, hogy élvezi a hirtelen jött szabadságot, hogy több időt tölthet hobbijával - a kineziológiával - és többet tud segíteni a családtagok ügyes-bajos dolgainak megoldásában. Rendszeresen pályázott állásokra, azonban ezekre a jelentkezésekre gyakorlatilag visszajelzést sem kapott, ami egy idő után zavarni kezdte.

Egy hirdetésünk alapján került be 6 napos komplex tréningünkre, amelyen álláskeresésre-munkavállalásra készítjük fel a résztvevőket. A tréningen egy olyan álláskereső képe rajzolódott ki előttem, aki tisztában van az erősségeivel, határozott elképzelésekkel rendelkezik arról, hogy mit szeretne és arról is, hogy hogyan, azonban álláskeresési ismeretei meglehetősen elavultak az évek során.

Többször hangoztatta, hogy őt korábban mindig a munkáltatók keresték meg, sosem kellett „kilincselnie” és számára az internetes álláskeresés nagyon személytelen, szerinte a pályázatokat senki nem olvassa el, ezért nem érkezik válasz rájuk. Szerette volna megúszni a motivációs levelekben és állásinterjúkon szükséges – ahogy Ő nevezte - „öntömjénezést”. Ideális az lett volna számára, ha az önéletrajzában leírtak alapján egyszerűen felveszik egy neves céghez.

Nyilvánvaló volt, hogy a tréningen minden egyes szituációs gyakorlat során le kell győznie önmagát, életkora-képzettsége-korábbi munkatapasztalatai alapján ezeket a helyzeteket komolytalannak tartotta, de azért „hősiesen” próbálkozott.

Biztattam, hogy készségei, képességei gyakorlással fejleszthetők. Kértem, hogy legyen magával szemben elfogadóbb, türelmesebb.

A próbainterjú sem sikerült igazán jól, bár mindig releváns választ adott, nem volt hiteles, nem tűnt lelkesnek, ambiciózusnak.

A gyakorlatok szorongást váltottak ki belőle, ezért nem tudja önmagát adni. Azt javasoltam, hogy az interjú helyzetet próbálja meg egy olyan beszélgetésként felfogni, amelyet egy jó barátjával folytat ebben a témában, ne pedig vizsgaszituációként. Megbeszéltük, hogy legközelebb ennek szellemében újra bejelentkezik próbainterjúra, azonban pár hónapig nem találkoztunk…

Ő nem keresett, és bár az Akciócsoportokra (amiket az el nem helyezkedett ügyfelek számára tartunk havonta egy alkalommal) mindig meghívtuk, de nem jött el.

Tanácsadóként tisztában vagyok azzal, hogy minden ügyfélnek különböző a változásra történő felkészüléshez szükséges idő igénye. A tanácsadás lényege, hogy az ügyféllel közösen gondolkodunk a helyzete megoldási alternatíváiról, de mindvégig az ő kezében van a döntés: a tanácsot elutasíthatja, vagy megfogadhatja. Éppen ezért várni kellett, míg Rita elköteleződik a változás mellett.

Kiderült, hogy ez meg is történt, mikor az aktuális Akciócsoportra eljött és bejelentette, hogy adminisztratív munkakörben fog dolgozni az önkormányzatnál közfoglalkoztatottként. Számára ennek a döntésnek a meghozatala óriási dilemmába került, hiszen nem sokkal korábban még vezetőként egy neves cégnél dolgozott. De azt is azonnal hozzátette, hogy emellett több pályázata van folyamatban és visszajelzésekre vár. Mind az öltözködése, mind a frizurája előnyére változott míg nem láttuk, ez is arra utalt, hogy kívül-belül felkészült a változtatásra.

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az eltelt időszakban sok-sok lépést megtett azért, hogy helyzetén javítson, rendszeresen pályázott a meghirdetett pozíciókra, elintézte a közfoglalkoztatáshoz szükséges adminisztratív dolgokat, részt vett állásinterjúkon.

Megbeszéltük, hogy egyéni tanácsadásban folytatjuk az együttműködést, annak érdekében, hogy a nyílt munkaerő-piacon találjon egy megfelelőbb állást. Egy alkalommal találkoztunk is, majd boldogan hívott, hogy egy állateledel nagykereskedés 2. körre behívta interjúra. Ettől a ponttól már hitt magában és abban, hogy az álláskeresésre fel lehet és fel is kell készülni.

A 2. kör után arról számolt be, hogy nagyon jó hangulatúra sikerült a beszélgetés, annak ellenére, hogy a cég vidéki központjának vezetőségi tagjai skype-on követték egy nagy képernyős televízión az interjút, ami különösen váratlan és zavaró lehetett volna.

Az utolsó, harmadik körre történt behívása előtt elmondta, hogy most a vidéki központba kell leutaznia és előre szóltak neki, hogy szituációs gyakorlatokra és tesztekre számítson. Rita ezen a körön is magabiztosan átlendült és az utána történt találkozásunkon megfogalmazta, hogy felkészítés nélkül egész biztosan nem őt választották volna, annak ellenére, hogy mind a végzettsége, mind a munkatapasztalata tökéletesen megfelel a megpályázott munkakörnek.