Munkahely-váltás – Hogyan ne essünk két pad között a földre... – 10. Kulcs a munkavállaláshoz

Saját félelmeink nem irányíthatnak! Vagy mégis?

 Munkavállalási tanácsadóként ügyfeleim egy része azért keres fel, mert nem mer egyedül szembenézni a munkahely-váltással kapcsolatos félelmeivel:

„Szeretnék váltani, de ha megtudnák a mostani munkahelyemen, biztos rögtön kirúgnának, és fontos lenne, hogy munkából-munkába és ne utcára kerüljek.  Jó viszonyban szeretnék elválni.”

 „Nem szeretem a mostani munkahelyemet, mert folyamatosan munkaidőn túl dolgoztatnak. Nem úgy vagyok bejelentve, ahogy ígérték, hisztis a főnök, nem lehet vele beszélni… Eddig (ha késve is) de megkaptam a fizetést és nagyon régóta ott dolgozom, most megint igen sok lesz a munka kevesen vagyunk- nem akarom a kollégákat és a főnököt cserben hagyni.”

 „Ha, az új helyen nem válok be: Két pad között a földre fogok esni!”

Félelmeink leküzdésére néhány hasznos tanáccsal szolgálhatok: Gondoljuk végig a várható problémás vagy stresszes helyzeteket és keressünk rá megoldási lehetőségeket. Például:

·         „Az új munkahelyről munkaidőben keresnek telefonon.” Egyik lehetőség, hogy felvesszük a telefont és megkérjük a beszélőt, engedje meg, hogy pár perc múlva visszahívjuk. (Ezalatt vonuljunk el egy nyugodt helyre, ahonnan kényelmesen telefonálhatunk.)  

·         „Az új munkahelyről munkaidőben hívnak be interjúra.” Egyik lehetőség, hogy szabadságot veszünk ki. Ha nehéz szabadságot kérni hivatkozzunk egy halaszthatatlan orvosi vizsgálatra.

·         „Az új munkahelyen a próbaidő alatt nem válok be, vagy nekem nem tetszik.” Valós félelem. De mindig van lehetőség a váltásra! Egyre nagyobb a munkaerőigény, így ha egyből nem is az „álommunkahelyen” kötünk ki, számtalan lehetőségünk lesz továbblépésre és fejlődésre.

·         „Régi munkáltatómat cserben hagyom.”

Ügyfeleimet és remélem az olvasókat is meg tudom abban erősíteni, hogy attól még tisztességes emberek és jó munkaerők, hogy figyelembe veszik saját igényeiket és elvárásaikat. Ha a döntése alapján az aktuális munkahelyének némi kára is származik akkor is, merjen váltani, hogy életét jobbá tegye. (A munkáltató is a saját érdekét nézi, mikor nem jelenti be teljes egészében, amikor túlóráztatja stb.)

A munkaerőpiacot, érdemes egy normál piacként értelmezni így megérthetjük, hogy mi is alkupozícióban vagyunk, egyenlő partneri viszonyban.

Ha tartósan stresszes, feszített tempóban elégedetlenül kell dolgoznunk az akár súlyos lelki, vagy testi betegségekhez vezethet. Ezért nagyon fontos, hogy merjünk váltani és törődjünk a saját érzéseinkkel, igényeinkkel.