Y és Z dolgozni megy

Vagy nem is mennek sehová, csak a lábukat lógatják? Mert végtelenül lusták? Borzasztóan felelőtlenek? Netán lehetséges, hogy nagyon is jóravaló kölykök, csak éppen mások? Hiszen a világ is változott…

Egyáltalán kik ők? S mihez akarnak kezdeni a munkaerőpiacon?

Az Y generációba az 1980 és 1995 között, a Z generációba pedig az 1996 és 2007 között születetteket sorolják.

Jellemző rájuk a magas fokú önállóság és szabadságigény; mégis úgy nevezett „Pán Péter – szindrómával” küzdenek, ami azt jelenti, hogy 25-30 éves korukban is a szüleikkel élnek és késeltetett a megjelenésük a munkaerőpiacon.

Számukra a számítógépek, okostelefonok, tabletek és egyéb „kütyük” nem különleges technikai eszközök, hanem a hétköznapok normális és nélkülözhetetlen részei.

Több információhoz jutnak, és ezeket máshogy dolgozzák fel.

Egyszerre több dologgal képesek párhuzamosan foglalkozni (multitasking), gyorsabban reagálnak, könnyedén váltanak egyik feladatról a másikra.

Olyan munkahelyeket keresnek tehát, amelyek ehhez illeszkedve rugalmasak időben és térben. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: azaz nehézség lehet számukra, hogy gyakran összemosódik a munka és a magánéletük, miközben nagyon is igénylik a két terület harmóniáját (work-life balance).

A munkamotivációjuk nem a pénzkereset elsősorban (bár ez is fontos számukra és gyakran előfordul, hogy irreálisak a bérigényeik), hanem izgalmas és plusz értéket adó munkát szeretnének végezni.

Az X generációval összehasonlítva türelmetlenebbek, kevésbé alaposak, kevésbé jó az időgazdálkodásuk, kevésbé képesek kizárni a zavaró körülményeket.

Ugyanakkor bátrabbak, újítóbbak, természetesen kezelik a változásokat és a fejlődést, tanulékonyak, nyitottak.

Az egymásnak feszülő ellentmondások valószínűleg enyhülni fognak, amikor a munkáltatók felismerik a megváltozott munkavállalói szükségleteket és reagálnak azokra; jelenleg azonban még csak a munkavállalók kb. 20%-a tartozik az Y vagy Z generációhoz.

(Gina)